Finnyás Cicus társasjáték

Köztudott, hogy a cicák válogatósak, akkor meg aztán főleg, ha zöldségekkel szeretnénk megetetni őket - ahogyan a Finnyás Cicust. A vörös kandúr nem csoda, hogy morcos, hiszen a tálcájára csakis egészséges ételek kerülnek: répa, saláta, krumpli, alma... Egy ideig tűri, de hamar elérkezik egy pont, amikor azt mondja: ebből elég! Ekkor macskához illően mindent leráz a tálcájáról.


Ezt a fergeteges játékot garantáltan élvezi majd az egész család, legyen szó óvodásokról vagy épp a nagyiról. A szabály pofonegyszerű: annyi zöldséget kell ráhelyezni a tálcára, amennyit a pörgettyű mutat. Ha szerencsénk van, a másik játékosnak is csúsztathatunk egy-egy egészséges harapnivalót, így megmenekülünk az adott körben.
A játékot az nyeri, aki elől a leghamarabb fogynak el a zöldségek.

Finnyás Cicus garantálja a vidámságot, az izgalmat és a sok-sok nevetést. Az egyszerű szabályoknak köszönhetően a gyerekek akár önállóan is játszhatják a tesókkal, barátokkal.

Csomagolás mérete: 19 x 19 x 16 cm


Az ügyességi játékok általában tuti befutók a kisebbek körében, és ez nincs másképp a Finnyás cicus esetében sem. Már csak azért sem, mert a cica hiperaranyos, a szabályok egyszerűek, és még a kisebb gyerekek is tudnak vele játszani felnőtt segítsége nélkül.

De hogy is zajlik egy parti? Ahogy pakoljuk az egészséges ételeket a macska tálcájára, a cicusunk egyre morcosabbá válik, gyakorlatilag úgy vonja össze a szemöldökét, mint egy szigorú bácsi a piacon, aki meglátja, mekkora a sor a hentesnél. És ez a zöldségpakolás már csak azért is jó, mert az ovisok játszva ismerkednek meg az egészséges ételekkel. Kicsit tartottam ugyan tőle, hogy visszavetem a négyéves Janka fejlődését az ügyben, elvégre a cicus sem szereti a zöldségeket, de láss csodát: Janka a játékot követő nap maga kérte meg az anyukáját, hogy hadd kóstolja meg a répát, amire addig rá sem nézett. (Fun fact: Janka azóta szereti nyersen és főve is)

Külön plusz pont, hogy a különböző zöldségek mérete és súlya is különbözik, így aztán lehet taktikázni is, hogy hol helyezzük el a kukoricát és hol a brokkolit: mert arra még a nagycsoportosok is rájönnek pár kör után, hogy bizony nem ugyanakkora mértékben nyomódik le a tálca. Komoly energiát fektettem abba, hogy vajon rá lehet-e pakolni az összes zöldséget úgy, hogy a cicának ne legyen elege, de nem. Ilyen opció nincs, ami sok az sok, macskának nem való a brokkoli…

A játék maga amúgy elég strapabíró, mindössze arra kell figyelni, hogy ne a tálcánál fogva akarjuk visszaállítani a cicust az eredeti pozíciójába: a buksiját kell megfogni, úgy sokkal könnyebb is.

Összegezve: a dizájn nagyon vicces, a játékmenet egyszerű, a körök rövidek, a kacajok hangosak, a macska morcos.